Monode
Struct.Zine - építészet- és városelméleti periodika
Ötletgazda és koordinátor: Csiszár Mátyás
Egy elhivatott építészekből, grafikusokból, esztétákból álló csapattal elkezdtünk szerkeszteni egy építészetelméleti fanzine-t. Egy olyan inspiráló, látványos, de mégis kritikai kiadványt létrehozása volt a cél, amelynek szerte a világon nagy hagyománya van már ( http://www.archizines.com/ ), itthon mégis hiánypótló. Szakmai alapossággal, de közérthetően mutatna be olyan problémákat, melyek tágítanák a fiatal kreatívok és bölcsészek városi és épített környezeti tudatosságát. Struct.Zine címen negyedévente egy struktúrával kívánunk majd foglalkozni: mega-, infra-, láthatatlanstruktúrák, stb. Első negyedév a RE-Struct fogalmáról a secondhand alapanyagokról, a low tech architecture-ről és a szimbolikus anyaghasználatról szól majd.
Info:
Reflektopia
ismeretterjesztő blog
Projektek, tervek és tettek urbanizmus, építészet és a társadalom metszéspontjában. Az épített környezet tervezett funkciója, néha nem ér össze a társadalmi dinamikával. Megvalósult és tervezett elképzelések, amik a jövő társadalmát vizionálták.
http://reflektopia.tumblr.com/
Térelméletek az Urban Exploring mögött
2025.10.26
A budapesti elhagyatott épületekkel foglalkozó kutatók és bloggerek Demo Galériában tartott meetup-ján elhangzott prezentáció.
“Hogyan lehet úgy újradefiniálni a periféria helyeit, hogy ne fosszuk meg őket teljesen a beléjük kódolt bizonytalanságtól és reménytől? Hogyan lehet tervezni a spontaneitást?”
Fourth Frame
Urban Exploring füzetek
Csiszár Mátyás, Kujbus Attila
#1
Dél-Buda
A hely, ahol lakom: Budafok, különös pozícióban helyezkedik el. A kerület a Kelenföldre tartó vasúti sínekkel, illetve a külső 11. kerület ipartelepeivel, virtuálisan le van választva Budapestről.
Gyalogosan kijutni innen, gyakorlatilag lehetetlen, kerékpárral is alapos helyismeretet és terepbírást igénylő feladat. Budafok a kertvárosi miliő, egy elszigetelt kis rezervátuma. Mire a periféria teréből
egy kulturálisan aktív zónába érünk, az urbanisztikai, gazdasági és különböző érdek zónák tömkelegén kell átkelni. Ezek a zónák többnyire kiesnek a város idejéből. Saját mikrotörténetükre és mikroszociográfiájukra, csak a legcsekélyebb hatással van a város zsibongása és problémái.
Ahogy Szemerey Samu összefoglalja: „A táj itt használatos fogalmát ‘negyedik természetként’ is emlegetik, John Dixon Hunt hármas definícióját kibővítve, ahol az első természet a vadon, a második a megművelt táj, a harmadik a kert - és a negyedik az építményekkel belakott és infrastruktúrák által működtetett, ugyanakkor természetszerűen élő közeg, amiről most van szó. Közösségeket és közös tereket is ezen a három területen: építményekben, infrastruktúrákban és a természetben érdemes tehát kutatni. „.
Az életterem közelében kialakult „negyedik természetek” szürke-zónákként kiestek az általános figyelemből. Egy város ellátását szolgáló, fenntartó övezetek. Jól illeszkedik ehhez az a szinte szükségszerűen belső narráció, ami jelentéssel, történetekkel ruházza fel ezt a közeget és használatának nomád stratégiáit. A városias terekhez képest itt hiányzik az a tárgyi lépték ami képi alapot adhat egy szövegszerű, fennmaradni képes olvasatnak, így a történetek többnyire egyének vagy mikroközösségek szintjén tudnak csak fennmaradni.
#2
Szentkirályszabadja
Az orosz kivonulás után üresen maradt mikrováros a legnagyobb valaha emberlakta elhagyatott terület Magyarországon. Szinte teljes infrastruktúrája volt az itt élők igényeinek kiszolgálására: színház, bolt, orvosi rendelő, műhelyek, étterem, oktatási intézmények. A valaha negyedik természetként működő kisvárost, mára visszavette az elsődleges: a vadon. A természeti erők erodáló hatása az emberi élet nyomait lerágva az épületekről, azoknak csupán meztelen architektúráját hagyta örökül. A funkcióikat javarészt elvesztették az épületek, csak vasbeton csontvázuk megformáltságának dinamikája sugallja, miként szolgálta egykor az itt élőket. 4Km-re Veszprémtől civilizációnk vakfoltjaként tűri, hogy a vadon egyre jobban úrrá legyen rajta. Az emberi kéz által megmunkált, minden részletében kialakított életteret különböző gazdasági érdekek és történelmi együttállások nyomán az esetlegességbe taszították. Maga az utópia tere. Egy lehetségesnek vélt jövőkép itt már kézzelfogható valóságával lebegteti rendszerünk összeomlásának illúzióját.
#3
Személyes Autonómia terei
Életterünk nagy része társadalmilag, gazdaságilag kontrollált tér. A másik tekintete mindig ott van.Ilyenformán a személyes lét és a mindennapi rutinok tere igen érzékenyen kapcsolódik egymáshoz. Autonómiám a közterek többségén erősen korlátozva van. Alapvetően a korlátozások nélküli önmegvalósítás lehetősége csak privát terekben áll rendelkezésre. Azonban a személyes terek autonómiáján túl, annak olyan időlegesen autonóm zónák is, ahol a város vagy a táj egy olyan konvex struktúrát alkot, aminek bizonyos pontjai mindennemű figyelmen kívül esnek. Jelenlegi szám az ilyen városi alakzatok közti átmeneteket vizsgálja.
Irányított víziók
Kurátorok: Csiszár Mátyás, Stánitz Zsuzsanna Megnyitotta: Szemerey Samu
Kiállító művészek: Bognár Benedek, Kasza Gábor, Kupcsik Adrián, MOME Szociális Építő Labor , Nemes Csaba, Katarina Ševic, Tehnica Schweiz
Forma és funkció; épített környezet és szociális használhatósága - egy-egy hívószó, valamint a kiállítás kiindulópontjaként szolgáló fogalompár.Működőképes-e egy kormányzati program mentén megvalósuló, új lakókörnyezetet érintő beruházás, amennyiben az építészeti, valamint társadalmi megfontolásokat félretolva elsősorban a pályáztatást felügyelő kormányzati ideológiának felel meg? Az érintett egyén, illetve társadalmi csoport aktív alakítójaként vagy passzív elszenvedőjeként, kvázi könnyedén mozgatható bábuként szerepel e folyamatban?
A Demo Galériában rendezett kiállítás az építészet és emberi környezet között olykor fellépő finom tenziót helyezi fókuszába, amely olyan esetekben alakul ki, amikor az egyén/csoport/társadalom környezetében vagy életkörülményeiben bekövetkezett negatív változásokat a kormányzat egy felülről koordinált, felsőbb elvárásoknak megfelelő architekturális egység kialakításával igyekszik orvosolni - adott esetben új lakóparkok, városnegyedek megtervezésére majd megvalósítására ír ki pályázatot.
Létezhet-e olyan alternatív megoldás, amellyel visszavehető az adott folyamat feletti kontroll, eképpen az érintettekkel történő folyamatos egyeztetések mentén megvalósuló, tehát reális elvárásoknak megfelelő beavatkozás? Amennyiben hasonló helyzet alakulna ki, hol a határ az építészeti javaslatok és társadalmi képzelet között, egyáltalán működhet-e egy ilyen folyamat?
S abban az esetben, ha nem jön létre érdemleges kommunikáció a beavatkozást elrendelő és az érintett felek között, milyen lehetőségeink maradtak; csendben, figyelemmel követjük az eseményeket vagy egy alulról szerveződő mozgalom formájában igyekszünk hangsúlyt fektetni a fennálló helyzet problematikájára?
Mental City
2025.11.30 - 2026.01.05
A Mental City című kiállítás az urbánus közeg által inspirált munkákat mutat be. Olyan fiatal, kortárs művészek alkotásaival ismerkedhetünk meg, akikről minden bizonnyal fogunk még hallani. A városi szövet személyes élmények alapján történő feldolgozása többféle módon jut kifejezésre a változatos műfajokban alkotó művészek munkáiban.
Az installációk progresszív hangzó- és látványvilágával környezetünk eddig megtapasztalhatatlan rétegeit élhetjük át a Demo Galéria második őszi tárlatán. A kognitív várostapasztalás képzőművészeti megközelítésből tárul elénk.
A november 30-ai este nyolctól induló megnyitón megismételhetetlen élményt nyújtó performansznak lehetünk tanúi, ahol egy csellista “komponálja” a városi történetet. A 100% Paprika csoport munkájában az audiovizuális elemek éppen úgy keverednek, mint az okok és okozatok.
Szabó Dorottya Sodrás című animációs filmje egy “road-movie” a városi forgatagról. Egymásból születő és alakuló szubjektív formavilágba öntött benyomáshalmaz a fejünkben élő városról.
Klima Gábor az általa megélt tereket az otthonosság és az intimitás közegében dolgozta fel a fotográfia közvetlenségével. Különleges, a galéria terére kialakított fotóinstallációjával térképezi fel a városi térhez fűződő személyes benyomásait.
Battha Gáspár a részben Bécsben élő médiaművész, a T.E.D. Interneten közvetített konferencia- sorozat egyetlen magyar médiaművész előadója. Legutóbb Berlinben volt kiállítása. A vetítés terére olyan helyspecifikus installációt készít, amely a hely architektúráján keresztül értelmez városérzékelési, kognitív pszichológiai folyamatokat.
Lázár Gábor médiaművész-experimentális zenész pedig a városi struktúra rétegződéseit kísérli meg hanginstallációban visszaadni.
Mental city in DEMO part1 by inexhibition